2007. 11. 09. 11:15
zenei műsorok
Gyarmathy Dóra és Laczó Zoltán Vince műsora
Mülhausentől Weimarig – folytatjuk Johann Sebastian Bach életének és művészetének megismerését.
Johann Sebastian Bach eredetileg hosszabb időt szándékozott Mülhausenben tölteni. Ezt bizonyítja, hogy amikor 1707-ben megérkezett a városba, nagy szorgalommal látott munkához, orgonaműveket, kantátákat komponált. Emellett beszerezte és előadatta az előző generáció legnagyobbjainak, köztük Buxtehudének és Pachelbelnek a műveit. Tanulmányozta Arcangelo Corelli és Tommaso Albinoni művészetét, zeneszerzői eszközeikkel kiegészítette saját fegyvertárát. Sajnos hamarosan vallási viták kereszttűzébe került. A templom lelkipásztora, Johann Adolf Frohne a lutheri elvektől eltávolodó piétista irányzat híve volt, szerinte a zenének csak minimális szerepet szabad játszania az istentisztelet során. Ezzel Bach nem érthetett egyet, ezért már a következő évben, 1708-ban új állás után kellett néznie. Így költözött Weimarba a család, ahol Bach végre igazán szabadon kibontakoztathatta képességeit. Orgonajátékáról kortársai már szinte csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak. Több tucatnyi tanítványa közül Johann Tobias Krebs vált legismertebbé. 1714-ben udvari koncertmesterré is kinevezték, ez már jelentősen jövedelmező munkakört jelentett. Vilmos Ágost és Ernő Ágost fejedelmek hatalmi vetélkedései elől diplomatikusan kitért, de rendkívül szívélyes viszonyt alakított ki a trónörökös János Ernővel. 1712-ben Halle városa kantáta pályázatot hirdetett, ezen Bach is részt vett fergeteges sikert aratva kantátájával. Meg is hívták Bachot a város a megüresedett zeneigazgatói állásra, ám a fizetség nem érte volna el a weimari jövedelem szintjét, ezért a zeneszerző most nem élt a váltás lehetőségével. 1717-ben, 32 éves korában hagyta el a várost, amikor Vilmos Ernő herceg nem őt nevezte ki udvari karmesternek, hanem a mérsékelt képességű Drese-t.
Közben meghívást kapott a drezdai udvarba, hogy az uralkodó előtt mérje össze képességeit az ott vendégeskedő francia virtuózzal: Louis Marchand-nal. Bach örömmel utazott a városba, ám a verseny elmaradt, mert a francia csembalista értesülvén Bach képességeiről, a verseny napjának reggelén megszökött a városból. Bachnak vissza kellett utazni Weimarba, de a herceg semmikképpen nem akarta elbocsátani szolgálatából. Még szobafogságot is kirótt rá, amit Bach egyik korszakalkotó művének a Das Wohltemperierte Klavier első kötetének megkomponálására használt fel. Miután 1717. december másodikán kiszabadult a fogságból, elfoglalhatta udvari karmesteri állását Köthenben. Az itteni udvar a kálvinista vallást követte, ezért hat évig, 1723-ig Bachnak nem, vagy alig volt lehetősége egyházzenét komponálnia, illetve játszania.
Mielőtt azonban Bach életének erre a szakaszára térnénk rá, hallgassunk meg egy valószínűleg Weimarban keletkezett orgonamű sorozat részletét, melynek műfaja szintén nagyon gyakori a lutheránus istentisztelet keretei között.
Az Ó Isten, te kegyes Isten kezdetű korálra szerzett korálpartita Ielső, hetedik és befejező tételének előadója Hock Bertalan.
Bach következő kantátája a Reformáció Ünnepére íródott. Természetesen ebben a műben is főmotívum Luther jól ismert korálja, az Erős vár a mi Istenünk.
A kantátát a Tölzer Knabenchor és a Concentus Musicus kamarazenekar adja elő Nicolaus Harnoncourt vezényletével. Énekes szólisták: Paul Esswood, Kurt Equiluz, Ruud van der Meer és Philippe Huttenlocher.
A műsor szakértője Dr. Kamp Salamon, a magyarországi Evangélikus egyház országos zeneigazgatója.