2007. 02. 17. 20:00
egyéb kulturális műsorok
Kosztándi István hegedűművész és Kerek Ferenc zongoraművész szonátaestje a szegedi Fricsay-teremből. Műsoron: Mozart, Schubert, Kodály és Brahms művei. Szerkesztő: Marton Árpád
1-7. (egyben kb. 38’28”) Köszöntjük a Páholy és Pódium kedves hallgatóit! Ma esti műsorunkban a szegedi Fricsay Ferenc hangversenyterem látja vendégül a komolyzene kedvelőit két nagyszerű szegedi muzsikus, Kosztándi István hegedűművész és Kerek Ferenc zongoraművész január 25-i kamaraestjének felvételével. Kosztándi István hegedűművész a háromszéki Beregben született. A kolozsvári Zeneakadémia elvégzését követően a Nagyváradi Szimfonikus Zenekar művésze volt. Jelenleg a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Kamarazenekar koncertmestere: a Magyar Katolikus Rádióban utóbbi együttesével mutatta be Händel Messiását. Szólófellépései mellett kamarazenét oktat a Szegedi Tudományegyetemen. Zenekari és kamaraművészként Európa számos országában fellépett, hosszabb időn át dolgozott Lisszabonban, jelenleg párizsi kamaraestjére készül. Kerek Ferenc zongoraművész a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karának igazgató professzora. Világelsőként játszotta hanglemezre Liszt Revive Szegedin! című szerzeményét. A Magyar Barokk Trió alapító tagjaként koncertfellépések és hangfelvételek sokaságának volt közreműködője. Ma esti műsoruk Mozart, Schubert, Kodály és Brahms egy-egy virtuóz kamaraművét szólaltatja meg. A koncert első részében Mozart 526-os Köchel-számú, A-dúr szonátáját adják elő. Mozart Prágába indultában, 1787 augusztusában egyik legjobb hegedűszonátájával vesz búcsút a zenéje iránt elhidegült császárvárostól. Az A-dúr szonáta öntörvényű és egzaltált költői látomással indul, és az andante sem ismer megalkuvást: gazdag melodikus anyagának következetes kidolgozása a lehető legtávolabb áll a rokokó idillek érzelmes merengéseitől. A komor kicsengésű lassútételt Mozart egyik legnagyszabásúbb rondója követi. Témájával Mozart a nem sokkal korábban elhunyt zeneszerzőt, Carl Friedrich Abelt idézi föl. Az 526-os Köchel-számú szonáta tehát megalkuvást nem ismerő hitvallás, a következményekkel számot nem vető kiáltvány az értetlenség és az érdektelenség korszakában: újabb mérföldkő a benső, abszolút igazság felé vezető mozarti úton. A koncert következő műsorszáma, Schubert 4 tételes A-dúr szonátája ugyancsak a kamaramuzsika legjavából való, 1817-ben keletkezett. Megejtő kezdőtételéből életteli második és panaszos harmadik tétel vezet a kirobbanó zárótétel felé. A szegedi Fricsay Ferenc hangversenyterem pódiumán Kosztándi István és Kerek Ferenc.
8 - 12. Kosztándi István hegedűművész és Kerek Ferenc zongoraművész szegedi hangversenyének második részét Kodály ritkán hallható, eredetileg brácsára szerzett Adagiója nyitja. A későromantikus kamaratradícióba finoman szüremkednek a magyar népzene ősi fordulatai, ugyanakkor a debussy-raveli atmoszférateremtés is szerephez jut a szerzeményben. Brahms opus 108-as, d-moll szonátája 1888-ban keletkezett. Rapszodikus hangvétele valódi romantikus ínyencséggé avatja a művet, amely virtuóz játékot követel meg előadóitól. Kosztándi István hegedűművész és Kerek Ferenc zongoraművész kamarahangversenyének második részéhez tartalmas kikapcsolódást kívánunk!
LEKONF:
Kedves Hallgatóink! A Páholy és Pódium mai műsorában közvetítést adtunk felvételről a szegedi Fricsay Ferenc hangversenyteremből Kosztándi István hegedűművész és Kerek Ferenc zongoraművész január 25-i kamarahangversenyéről. Elhangzott Mozart 526-os Köchel-számú A-dúr szonátája, Franz Schubert 574-es jegyzékszámú A-dúr szonátája, Kodály Adagiója és Johannes Brahms d-moll szonátája, opusszám: 108. A felvételt Szokol Péter készítette, a szerkesztő Marton Árpád volt.