Magyar sorskérdések

Feladatsort töltenek a felnőttek a telepi tanodában, szeretnék, ha lenne bizonyítványuk, legalább a hat osztályról, aztán tovább küszködve sikerülhet a nyolc is, és jöhet a szakmatanulás, egy-két év múlva, ha lesz kitartásuk, ha haladnak tovább ezen az úton, ha a mindennapi kényszerek nem sodorják el a terveiket. S talán akkor majd lesz rendes munkájuk, állásuk, amiből megélhetnek tisztességesen ők is, gyerekeik is. Addig marad a küszködés, a segély, az alkalmi munka, olykor a nyomor. Iskolapadokban ülnek, vidámak, nevetnek magukon, nevetnek egykori, felébredt félelmeiken, kínos iskolai emlékeiken. Nevetnek ügyetlenségeiken, okoskodásaikon és tanácstalanságukon. Gyerekek és törődött, csalódott, fáradt felnőttek egyszerre. Felelősek-e sorsukért? Felelősek-e gyermekkorukért? Dehogyis, mondhatnánk joggal. Dehogyisnem, válaszolhatnánk ezt is megalapozottan.

Ahhoz, hogy a hazai cigányság életének mai nagy drámáját megértsük, mely persze nem csak az iskolából kimaradtak nehéz sorsát jelenti, hanem egy tagolt, sokarcú nép világgal való viaskodását, a világgal való új kapcsolatainak a keresését, le kell ülnünk melléjük az iskolapadba. Akkor is, ha az iskolapad már a börtönben van, akkor is, ha az az iskolapad egyetemi katedra. Akkor is, ha a tanulás a fametszés a dermesztően hideg faültetvényben. Ha egy hegedűórán folyik vagy a számítógépteremben. A cigányság birkózik a változó világgal, hozzánk tartoznak, közülünk valók, kérdezni, hallgatni kell őket.
A kiútkeresők című műsor vezetőjeként a beszélgetés kezdeményezését vállalom, magyarok és magyar cigányok (cigány magyarok, romák) között, hogy ne legyünk ideológiák, előítéletek, hallomások, hírek foglyai, kiszolgáltatottjai, hogy mindig ragaszkodjunk a megbeszéléshez. Ne meneküljünk a félelembe. Ne legyünk félelmeink áldozatai.
A feladatlapon az egyik férfi, a versmásolás helyett, mivel nem tettem elé szöveget, kis fogalmazást készített, mely így szól: "Én Lakatos János a cigány telepen lakom Nagyfaluban és szegény családból származom és nehéz hátrányban élünk és szegények vagyunk az egész családom."
Szeretném, ha a Kiútkeresők műsor ennek a mondatnak a fájdalmát minél több hallgatóval megértetné. És a fájdalomból közösen tanulnánk.

Takács Géza