Népdalforrás

„Embernek ének őrzi az időt,
Az tartja számon minden eleinket!
Hallgass meg egy semmicske éneket,
S szíve járását hallod az időnek!”
(Ratkó József)

Itthon és a Kárpát-medencében több mint ezer népdalkör, s népzenei együttes dolgozik néha nagyon nehéz körülmények között azért, hogy a magyar népdalt terjessze, átadja, s vele örömet szerezzen szűkebb és tágabb környezetének. Őket szeretném bemutatni, megszólaltatni, tisztelegve az előtt a nagyszerű munka előtt, amit minden ellenszolgáltatás nélkül önzetlenül végeznek.
A mindennapi gondokban megfáradt asszonyok és férfiak szemébe fényes csillogás költözik, amikor énekelni kezdik a népdalokat, a ráncok kisimulnak, a néha reszkető hangok megacélosodnak, mintha angyal szállna közéjük, újjá élednek. Ezt tenné a népdal, az ének szeretete? Hiszem, hogy igen!
De nem csak az idősebb generáció születik újjá éneklés közben. Láttam gyermek népdalköröket, akik olyan önfeledten, kitörő örömmel és jókedvvel tolmácsolták népdalainkat, hogy boldogság volt rájuk nézni.
Egy népnek, ha ilyen gazdag kulturális öröksége van, kötelessége, hogy azt a következő generációnak továbbadja. Sok helyen ez meg is történik, hiszen az idősek mellett ott vannak a fiatalok is. Múltba vetett gyökereink megőrzésének fontos eszköze a magyar beszéd, ének és tánc. Amíg ezeket éltetjük, élni fog nemzetünk. Ehhez adnak bíztatást és reményt a nagyszerűen működő népzenei együtteseink országszerte.
Tartsanak velem Magyarország és a Kárpát-medence sok-sok szegletébe, ahol népdalköreink és népzenei együtteseink dolgoznak, s őket hallgatva talán igazat adnak Kodály tanár úrnak, aki azt mondta: Az ember zene nélkül nem teljes egész, csupán töredék.

Budai Ilona