Balogh Tibor
Szervezeti egység: Zenei szerkesztőség
Beosztás: szerkesztő
Műsorok, amelyek készítésében részt vesz:
Bemutatkozás:
All That Jazz – Mindhalálig zene
1969 – a kilenc éves kisfiú (Sokol márkájú rádióján) eufórikus boldogsággal hallgatja a Beatles együttes Rock’n’roll Music című dalát. Szüleitől meg is kapja Supraphon táskalemezjátszóját az Omega „Tízezer lépés” című nagylemezével, a következő album pedig 1970 húsvéti ajándékaként az „Éjszakai Országút”. Ez ugyebár a két legjobb Omega lemez. 1971-ben 12:30-kor csöngettek ki a szombati negyedik óráról, de a 12:35-kor kezdődő „Tánczenei koktél” nyitódalát a Deep Purple Fireball – Üstökös bombáját már a hatalmas Pacsirta rádión vitustánc kíséretében rángatózza végig a kislegény, miután három perc alatt megteszi a 800 méteres távolságot az iskolától a hazáig.
Ekkor drága szüleitől megkapja a pianínót.
1975-ben az esztergomi Dobó Katalin gimnázium első osztályában újabb csoda történik az énekórán. Vivaldi „Négy évszak” c. műve, különös tekintettel a „Tél” középső tételére ismét az iskolapadhoz szögezi a kis rockert. Már csak a jazz és a népzene hiányzik a palettáról.
A jazz érkezett előbb. A hetvenes években nem lehetett sem rockot, sem jazzt vásárolni itthon, így a Múzeum körúti antikvárium előtt csoportosuló nepperektől szereztem be – hisz én volnék a kisnagy főhős – első Luis Armstrongomat, akit a Hello Dolly-ban kedveltem meg, s így jutottam hozzá a többiekhez is: Miles Davis-hez, King Crimsonokhoz, a Yes Együttes lemezeihez, Chic Coreához és így tovább…
Főiskola, katonaság után újabb fordulat:
rendezvényszervezőként /népművelő/ a rock és jazz mellett a Muzsikás együttesnek és Sebestyén Mártának hála a népzene is bekerült a Szívbe.
Most pedig szép gyűjteményemet és szép kapcsolataimat boldogan kamatoztathatom egy szép küldetés keretében egy szép helyről: A Magyar Katolikus Rádió stúdiójából… remélem sokak örömére.
Szeretettel
Balogh Tibor