Hazaértek az Ojtoztól Úz völgyéig az Árpád vonal mentén gyalogoló zarándoklat-túraút lemhényi résztvevői

Huszonhatan indultak útnak az Ojtozi völgyzártól Úz völgye felé augusztus 22.-én a  Lemhényi Ifjúsági Szervezet Hőseink Ösvényén túracsoportja tagjaként. A két legfiatalabb résztvevő nyolcéves, a legidősebb pedig hatvanegy éves. Hatodik alkalommal szervezték meg az immár hagyományossá vált közepesen nehéz túrát azoknak a székely katonáknak az emlékére, akik a haza védelmében hősi halált haltak a Magyar Királyi Hadsereg védelmi vonala, az Árpád-vonal mentén 82 évvel ezelőtt, vagyis 1944 augusztusában. A túra mintegy kilencven kilométer hosszú volt, és Ojtoztól Úz völgyéig három nap alatt jutottak el, naponta 30 kilométeres utat megtéve gyalog. Az ojtozi római katolikus templomkertből indultak, miután megkoszorúzták a templom falán lévő emléktáblát, amely az első világháborúban a román betöréskor elesett 13. és 14. ezredbéli  népfelkelők és a csendőrök emlékét őrzi. Koszorúzás előtt ki kellett javítani a megsérült kőtáblát. Az Árpád-vonal mentén az ojtozi völgyzártól a Kalaszló-patak mentén jutottak fel a  Kis-Havasra, majd a Gyepár-tetőtől a Keleti-Kárpátok fő gerincvonalát követve a Ne­mere-hegység legmagasabb csúcsát,  a Nagy-Sándort is érintették, meg-megállva az elhagyott lőállások, őrhelyek mellett.  A Lóbérc-pusztától már a Csíki-havasokban folytatták útjukat  az Úz völgyéig. Az éjszakákat sátorban majd menedékházban töltötték. Kigyalogoltak az első világháború idején súlyos harcok színteréül szolgáló Magyarós-tetőre is. Az 1944 augusztus 27.i csata évfordulós ünnepségén a csapat  hagyományőrző tagjai határvadász-egyenruhában dísz­őrséget állva rótták le kegyeletüket az úzvölgyi katonatemetőben a nemzet hős fiainak emléke előtt. Hazafelé, Lemhénybe a csapatvezető,  Lukács Botond már nem az Árpád vonal erődítéseinek vonalát követte, így hamarabb, már két nap alatt hazaértek a faluba. A tervek szerint jövőre kibővítenék az útvonalat.