Nyelvédesanyánk

Arisztotelész szerint: „A retorika olyan képesség, amely minden egyes tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit.” Ugyanerről Babits Mihály úgy ír: „stúdium ez most is, csakhogy két oldala van: gondolataink összegyűjtése és kifejezése. Egy oldalról gondolkodni, más oldalról beszélni tanít, a szó legtágabb értelmében. Az olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd.” E témakörben még egy történelmi alak felidézésével kezdtük közös gondolkodásunkat, beszélgetésünket, Lózsi Tamással, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító és Óvóképző karának nyelvészével.

Nem kell hozzá túl nagy felhajtás, legfeljebb utána egy kis maghajlás, ha valaki a nyelv hajlékonyságának korlátairól ír. H. Tóth Tibor következik.

„A most elhatározott széles nyilvánosságú akció ötletét a rádióhoz és a Nyelvtudományi Intézethez ezrével érkező érdeklődő levelek adták.” – ezekkel a szavakkal számolt be 1967 áprilisában a Népszabadság arról sajtótájékoztatóról, amelyen az első Magyar Nyelv Hetét harangozták be. Hagyomány teremtődött. Idén a nyitórendezvényt a Nemzeti Színházban tartották, majd Katona József Bánk bánjának előadása következett. Nem véletlenül került tehát szóba a mű, amikor a mostani programsorozat egyik szervezőjével, Pölcz Ádám nyelvésszel beszélgettem.

A nyelvész ellenszélben - avagy H. Tóth Tibor jegyzete következik.

A képen: Sepsi Enikő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora és Balázs Géza nyelvész

A történelmi körülménynek miatt nem volt megszakítás-mentes a Magyar Nyelvőr folyóirat története. Viharos volt, ahogyan arra a 150. évforduló kapcsán megjelent kötet utal. Háború, haláleset, szerkesztőségi változások, koncepciómódosulás – mindig volt oka a megtorpanásnak és az újbóli nekirugaszkodásnak. Az egyik átalakulás épp a jubileum évében zajlott. Most kicsit vissza és persze előre is tekintünk, korábbi felvételeinket is felhasználva. „Együttesen működve tanítani s tanítva tanulni.” Ez volt az alapító, Szarvas Gábor jelmondata. Elsőként a mostani főszerkesztőt Balázs Gézát kérdeztem.

A jegyzet nem hiányozhat. Úgyis mondhatnám, hogy nincs hiány. Minden más kiderül H. Tóth Tibor írásából.

Kitűnő kutató volt, nagyon jó szervező, szerkesztő, kiemelkedően derűs egyéniség, attraktív ember, aki keményen ragaszkodott az elveibe – így emlékezett Szépe György Lotz Jánosra, arra a tudósra, aki meg akarta újítani a magyar nyelvészetet. A Columbia egyetem tanára, aki 111 évvel ezelőtt március 23-án született, sok mindenre kapott időt az élettől, de erre már nem. Róla beszélgettünk tanítványának tanítványával: Simoncsics Péterrel.


H. Tóth Tibor nem hárít. Különösen nem át, és főként nem felelősséget. Jegyzet.

Miért adja a fejét egy szülész-nőgyógyász, aki daganatos betegségekkel is foglalkozik, arra, hogy a nyelvre figyeljen? Nem a szájban elhelyezkedő szervről van szó, hanem a szakmai kifejezések, elnevezések magyarításáról. Méghozzá erős társadalmi tudatossággal – fókuszálva orvosra, betegre: értse és tudja, aki mondja és aki hallja. Jó ideje már, hogy a most 86-dik életévében lévő Bősze Péter professzor belekezdett a munkába és így már számos eredménnyel büszkélkedhet. Vele beszélgettem. Ha valakinek van kedve és indíttatása, akkor az együttműködés fórumait megtalálja a világhálón – elég például beírni a keresőbe azt, hogy „magyar orvosi nyelv”.

Van, aki nem veszi tudomásul a hibákat sem egyhangúan, még kevésbé egyhangúlag. H. Tóth Tibor következik.

A világ lakosságának 40 százaléka nem fér hozzá az oktatáshoz azon a nyelven, amelyet beszél – ez az UNESCO adata. A nemzetközi szervezet ezért és a sokféleség érdekében tűzte ki az anyanyelv nemzetközi napját február 21-ére. A hasonló dátumok mindig alkalmat adnak az elgondolkodásra és a beszélgetésre. Kiss Gábor nyelvészhez a Tinta kiadó vezetőjéhez látogattam el.

Bajba juthatunk-e egy névelő miatt? Kiderül H. Tóth Tibor jegyzetéből.

Kép: Kiss Gábor, a Tinta kiadó 2023-as "termésével"

Most már belátom, hogy erre születtem – mondta 2022-ben Grétsy László, amikor az Anyanyelvápolók szövetségének rendezvényén a 90-dik születésnapja alkalmából köszöntötték őt. Abban az esztendőben ő kapta a Lőrince-díjat is, amit sok-sok éven keresztül adott át másoknak. Ezt sajátos humorával úgy kommentálta, hogy mindig úgy tartotta, ne legyen a hírnév több, mint az érdem, de most már elfogadja, hogy az utóbbi is szépen kiteljesedett. Egy későbbi interjúban az őt jellemző derű apropóján felidézte, hogy édesanyja arcán halvány mosoly volt, amikor elhunyt, - s reméli, majd ez neki is megadatik. 2024. január 21-dike óta már csak emlékeinkben van velünk. Most ezekből az éltető emlékekből idézünk néhányat.
Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke az említett születésnapi köszöntés zsibongásában beszélt e poszton elődjéről.
Kerekes Barnabás alelnök, a Katolikus rádió Szóról – szóval című műsorának egyik szerkesztője a közös munkáról szólt.
Kiss Gábor a Tinta Könyvkiadó igazgatója egy történetet idézett fel.
Amikor a Grétsy László születésnapjára megjelent kötet, a „Nyelvész emberközelből” című könyv beszélgetőtársát, Erdélyi Erzsébetet meghívtam a Délibáb utcai stúdióba, az volt az első fölvetésem, hogy a tudományban a szóhasadás fogalmát megalkotó, a nagyközönség által pedig a nyelvművelő műsorokból ismert professzort mindenki úgy szólítja: „tanár úr”, ám egyetlen ember nem lehet mindenkinek a tanára.
Visszatérve a születésnapi rendezvényhez, a Grétsy Lászlót köszöntők forgatagában ott volt Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas író is.
Természetesen megszólalt az akkori ünnepelt is, aki a sok médiaszereplés után abban az időben már csak írásban adott interjút. Ám a Katolikus rádió és egy születésnapi történet elmesélése kedvéért kivételt tett.
Maradjon velünk ez a derű, az ő jellegzetes mosolya és tevékeny energiája, mindig, amikor rá gondolunk. Köszönjük, tanár úr, Isten vele, Grétsy László!

Kép: Grétsy László és a műsor szerkesztője: Nagy György András a 90. születésnap alkalmából tartott köszöntőn

Hosszú története van annak, miért kapcsolódik a szilveszteri és a farsangi időszakhoz már a néphagyományokban is a mulatság, a tréfa. Az alaktanon és a kognitív nyelvészeten kívül a verbális humor a Királyhelmecen született fiatal nyelvész, Palágyi László egyik szakterülete. Vendégem, aki az ELTE oktatója, nemcsak tudományos munkákat publikál, de az irodalomban is kipróbálta magát.

Miért használunk terminus technikust? Mi a hiba és a hol a korhatár? Buvári Márta jegyzete.

Amellett, hogy jegyzeteket ír a Katolikus rádió számára, foglalkozik például a nyelvjárásokkal, a szíve a Kiskunsághoz köti. Aztán önismeretei munkatankönyvben próbálja megérteti a középiskolásokkal, hogyan közvetítik az értéket szólásmondásaink. Kötetet állít össze nyelvi változások az ezredfordulón címmel. Gyakran mérlegre teszi a divatkifejezéseket- és ha azok könnyűnek találtatnak…Tehát bizonyára már kitalálták: Nagy György András H. Tóth Tiborral beszélgetett.

Az előbb hallott H. Tóth Tibor a gyakorlás fontosságáról is beszélt. Ez azonban nem jelenthet szócséplést, különösen nem keveréknyelven. Jegyzetünk következik.