Művészbejáró

Új sorozatot indítunk el a Művészbejáróban, amelyben a magyarországi kisebbségi színházak egy-egy színészét, alkotóját ismerhetik meg. Ez alkalommal Gyurity Istvánnal beszélgetünk, aki a kezdetektől fogva játszik a Pécsi Horvát Színházban. A színművészt pályafutásáról, identitásáról és a Pécsi Horvát Színház működéséről is kérdezzük.

Egy korábbi beszélgetésünkkel köszöntjük Csikos Sándort, akit április elején választottak maguk közé a Nemzet Színésze cím birtokosai. Ez annál is inkább fontos elismerés, mert egy olyan életútról beszélünk, amely nem sokszor került országos reflektorfénybe, hiszen Csikos Sándor vidéken töltötte pályafutása nagy részét, igaz, mégis páratlanul gazdag színészi pályát tudhat magáénak. Az idén 83. évében járó művész immár csaknem hatvan évet töltött a színpadon, és ebből mintegy négy évtized jutott Debrecennek. Ezalatt mintegy kétszáz szerepet játszott el, több darabot rendezett is, volt egy rövid ideig igazgató is Nyíregyházán, sok mindent kipróbált a szakmából. De nem csupán ez teszi meghatározóvá a színházi pályán, hanem az a majdnem három évtizednyi tanítás is, amelynek köszönhetően sok száz tanítványt nevelt a versek szeretetére, és akik közül csaknem százan lettek színészek vagy rendezők az évtizedek alatt.

Aknay75 címmel nyílt kiállítással köszöntötték Aknay János festőművészt születésnapja alkalmából a szentendrei MANK Galériában, a kiállítás április 28-áig látható. A Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművész munkáinak keresztmetszetét ezúttal egy helyi gyűjtő házaspár válogatásán, a Varga-Balogh gyűjteményen keresztül láthatja-ismerheti meg a közönség. Az évtizedek óta Szentendrén alkotó művész a város modernista művészgenerációi közül immár a harmadikat képviseli, saját jellegzetes motívumai mellett képein tetten érhető a szentendrei elődökhöz való kapcsolódás is. „Aknaynál – saját eszköztárába illesztve – ugyanúgy megtalálhatók a sikátoros utcák, a lépcsők, a dülöngélő házak, a templomtorony, az ablak, a kapu, a kereszt, a korpusz, az ikon, mint a nagy elődöknél, és az angyalszárny motívum, ami talán egyik legjellegzetesebb példája festészetének" – emelte ki Rockenbauer Zoltán művészettörténész az idén 75 éves alkotó születésnapi tárlatának megnyitóján. A születésnap és a kiállítás apropóján beszélgettünk Aknay Jánossal életútjáról, festészetéről szentendrei műtermében.

Költészet – hit – Kárpátalja. Ez a három meghatározó pillére Lőrincz P. Gabriella világának. A József Attila-díjas költő 1982-ben született Beregszászon. Első verseit 2008-ban közölte az Együtt folyóirat. 2009-ben jelent meg az első önálló kötete, Karcok címmel. Az utóbbi években már Magyarországon él, a Nógrád vármegyei Szandán telepedett le, úgy érezte, a nyelvtörvény után nincs maradása, no és azért sem, mert kisebbik fia már katonakorú. Legutóbbi kötetében, a Történetek az árnyékból című válogatás prózáiban a háború hétköznapi morzsáit szedte össze. Erről is beszélgetünk vele, de szót ejtünk a gyerekkoráról, pályakezdéséről, a szülőföldhöz való kötődéséről is.

Hamarosan a mozikba kerül a Most vagy soha, amely minden idők legnagyobb szabású magyar filmjének ígérkezik. Az 1848-as forradalomról, a márciusi ifjakról szóló történet középpontjában Petőfi Sándor áll, akit Berettyán Nándor személyesít meg a filmben. A budapesti Nemzeti Színház fiatal művésze sokoldalú, hiszen a filmfőszerep, illetve a színházi szerepei mellett rendez és ír is. A művészbejáróban vele beszélgetünk, szó lesz a film mellett pályájáról és színházi munkáiról is.

A Munkácsy, a festőfejedelem című musicalt mutatja be február 23-án a Békéscsabai Jókai Színház Koltay Gábor rendezésében. A színész-író, Bognár Zsolt és felesége, Kiss Stefánia közös műve azt hangsúlyozza, hogy a világhírűvé vált Munkácsy sosem veszítette el a magyarságát. A darab része a Munkácsy születésének 180. évfordulója alkalmából Békéscsabán életre hívott egész éves programsorozatnak. Munkácsy örökségéről, a különleges musicalről és a darab alkotójának pályájáról is beszélgetünk a Művészbejáróban Bognár Zsolttal.

Az utóbbi időszakban a színházi és filmes munkáktól némiképp visszavonult, és főként egyszemélyes előadásával járta az országot Pindroch Csaba. A Jászai Mari-díjas színművész mostanában nagyobb színházi szerepet sem vállalt, ám nemrég kivételt tett, és elvállalta Debrecenben az Úrhatnám polgár főszerepét, a darabot Keresztes Attila rendezésében január 26-án mutatta be a Csokonai Színház. A színművésszel a bemutató után beszélgettünk pályájáról, a most játszott darabról és a hit szerepéről is az életében.

A színpadi irodalom egy újabb jelentős szerepét játssza Szűcs Nelli a Nemzeti Színházban, ezúttal Bertolt Brecht Kurázsi mamáját, egy egészen különleges előadásban. Szűcs Nelli bravúrosan játszik ebben a nehéz előadásban, az elmúlt évek kimagasló alakításai – mint például a Médeia – után ismét bizonyítja, hogy napjaink egyik legjelentősebb színésznője, aki ráadásul mindenféle stílusban, miden színházi kifejezésmódban megtalálja önmagát. A Művészbejáróban Szűcs Nellivel hallhatnak beszélgetést, szólunk majd a beregszászi kezdetekről, a színházcsinálás fontosságáról a jelenlegi háborús helyzetben Kárpátalján, és megismerhetik a színházról, a színészetről alkotott gondolatait is.

Fenegyereknek is nevezték, vagy lázadónak is tartották egy időben az irodalomban, főleg, amikor otthagyta a Kortárs szerkesztőségét, és az írószövetséget, kivonulva az irodalmi közéletből. Ugyanakkor ő maga sok tekintetben középutasnak vallja magát, nem szeret szekértáborokhoz csatlakozni, és büszkén mondja, hogy bárhol megjelenik. Írt verset, drámát, prózát, a haikutól a regényen át a bábelőadásig elég széles a szerzői repertoárja. Mintegy hatvan könyvet, és úgy százegynehány színházi bemutatót jegyez. Zalán Tiborral beszélgetünk a Művészbejáróban. Díjak és megjelenések sorát hozta a 2023-as év a József Attila-díjas költőnek, több műve, válogatása jelent meg itthon és külföldön egyaránt, februárban pedig Balassi-emlékkard birtokosa lett. Az utóbbi időszak tapasztalatairól, pályakezdéséről, az írói látásmódjáról is beszélgetünk a sokoldalú alkotóval.