 |
|
 |
2009.05.30.
Ötven és öt
Gondolatok a Pünkösdről
Számok. Önmagukban értelmetlenek. Ötven és öt. Ha csak ennyit írnék, ötven és öt, talán senki sem akad, aki megértené a szándékomat. Korunk, az információs társadalom kora, a globalizáció kora sokat mond. Sokat beszél. Sok számot, sok információt, sok üzenetet küld szerteszét. Teheti, a XXI. század "új médiája" - karöltve természetesen a "régivel", amely sokunk számára ugyancsak újnak számít - az üzenetküldésnek korábban soha nem álmodott arzenáljával rendelkezik. Hiszen tudjuk: az újságok, a rádió, televízió, a film mellé, olykor ezek rovására, felsorakozott az internet, a különböző digitális platformok, legújabban a mobil üzenetfogadó és küldő - író-olvasó, hallgató-beszélő, videózó berendezések.
Válság ide vagy oda, ezen eszközök piaca még mindig kevésbé szűkül, mint az élelmiszereké. A mai ember számára fontosabb talán a szellemi táplálék minden egyébnél? Vajon az üzenetek küldői azt szeretnék elérni, hogy kiválóan informáltak legyünk, hogy minden lehetséges tudással rendelkezzünk a világról, az életünkről? Nem, sajnos attól félek, hogy nem egészen így van. Az üzenetek először is oly számosak, hogy a normális emberi agy képtelen megbirkózni valamennyivel. Ki kell tehát válogatnunk közülük a valóban fontosakat, s ez már önmagában komoly feladat. Önmérsékletet, bölcsességet igényel. Kérdés aztán, hogy jók-e, igazak-e az ismertetett számok, vagy a tudás, az ismeretek gyarapítása helyett éppen hogy a félrevezetés szándéka vezérli az üzenetek küldőjét. Látunk sajnos erre is számos példát. S mi a helyzet velünk, befogadókkal? Akarjuk-e megválogatni a ránk zúduló híreket, hogy csak a valóban fontosak érkezzenek el hozzánk? Akarjuk-e - azt hiszem végül ez a legfontosabb -, akarjuk-e megérteni az üzeneteket, akarjuk-e megérteni a világot, megérteni az életet?
Megérteni. Érted, fiam - kérdezi a tanár, a műveleti jelekkel tarkított számok sorára mutatva a táblán. Megértetted - kérdezi a szülő, miután jól ellátta a tanulásra, kötelességteljesítésre, finom viselkedésre vonatkozó utasításokkal a gyermekét. Értesz engem tanítványom, érted, amit mondok, érted, amit teszek, érted, hívő népem? Érted a világot, érted benne az Igét, te, aki talán nem is hallottál, vagy nem is akarsz hallani rólam? Megérteni. S akarni, hogy megértsenek. Ez a Pünkösd! Az értés, a megértés ünnepe. Amikor Krisztus feltámadása után ötven nappal, együtt voltak az apostolok, zúgás támadt, lángnyelvek tűntek fel, és mindannyiukat betöltötte a Szentlélek. Az idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, minden népből az ég alatt. Az apostolok pedig szóltak hozzájuk. Megdöbbentek, mert mindegyik a saját nyelvén hallotta, hogyan hirdetik Isten csodás tetteit. A saját nyelvükön, azaz érthetően! Akarták megérteni, s akik szóltak - a Lélek erejével -, akarták, hogy értsék. Ez a Pünkösd, ez a Szentlélek! Akarom, hogy érts engem ember, s érteni fogsz, ha szeretnél megérteni.
Ötven és öt. Krisztus feltámadása után az ötvenedik napon együtt voltak a tanítványok, hiszen jelentős zarándokünnep volt az a nap Izrael fiai számára. Az ötvenedik, görögül pentekoszté. Ebből lett a magyar Pünkösd szó. Annak pedig éppen az idei Pünkösdkor öt éve, hogy elkezdte adását az országos Magyar Katolikus Rádió, ez a bizonyos szempontból ugyancsak "új médium". A rádió üzenete ugyanaz, mint a Pünkösdé: legyen megértés! Értsük egymást, értsük a világot, értsük az életet. Értsük, mit jelent magyarnak lenni, értsük, mit jelent az embertársaink iránti szeretet. Értsük, mit kell tennünk nemzetünkért, értsük, hogyan növekedjék a hitben, aki hisz, de értsük azt is, és értsen minket az is, aki nem rendelkezik Krisztus ismeretével. Ehhez kérem a Szentlélek értelmet világosító erejét valamennyiünk számára a 2009. év Pünkösdjén.
Spányi Antal
püspök,
a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója |
|
|
|
|
